A Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület elhatározta, hogy a rendszerváltozás előtti utoljára dolgozó tanácselnöknek – Viszló Gyulának emlékkiállítást szervez. Az elhatározást tett követte és kérésünkre a család készséggel bocsátotta rendelkezésre az itt kiállított személyes tárgyakat, eredeti iratokat, tanulmányokat, fényképeket.
Életútjáról röviden :
Viszló Gyula 1927-ben született Nagydémen egy iparos család első gyermekeként.
Négyen voltak testvérek, ma már csak a legfiatalabb húga é. Édesapja egyebek mellett saját cséplőgéppel is dolgozott, mely miatt a család kuláknak bélyegezve élte mindennapjait és költözött el otthonából.
Iskoláit Mezőlakon végezte, majd a pápai evangélikus liceumban folytatta. Itt érte a háború és szinte gyermekként 17 évesen, mint leventét hurcolták el 40 hasonló korú társával együtt a háborúba a nyugati frontra. Amerikai fogságba kerültek , s nyelvtudása és jó fellépése miatt a kis csapat vezetője lett.
Haláláig emlegette ezt a viszontagságos utat és azokat a sorsszerű történéseket, melynek eredményeként az egész csapatot hiánytalanul hazavezethette.
A kiállítási anyagban megtalálható eredeti formában az édesanyja levele, melyben fia elhurcolásáról és kereséséről írt egy barátjának.
Tanulmányait Pápán és Sopronban folytatta. 1948-ban; Népiskolai tanítói oklevelet és evangélikus kántori bizonyítványt szerzett. Az iskola végeztével Vértesacsán kezdett el dolgozni az iskola alsó tagozatában. Ez volt az első munkahelye. Később Bodméron tanított, majd tanulmányi felügyelőnek nevezték ki. Egy év múlva a miskolctapolcai úttörő tábor vezetője, majd a Minisztertanács Balatoni Gyermeküdülőjének vezetője lett. Innen került Etyekre ahol 1952-től 1958.-ig tanított majd később igazgatóhelyettes lett.
Itt érték az 1956-os események. Az ő vezetésével gyűjtötték és vitték az élelmet Etyekről Budapestre ellenforradalmárnak bélyegezték és járőrök figyelték lakását. Mértéktartó és kiegyensúlyozott egyéniségének köszönhetően nem börtönözték be. Számos kollégáját és tanitványát sikerült megmentenie ettől. Arról, hogy Etyeken milyen volt a kapcsolata a kollegáival és tanítványaival, mindent elmond az, hogy élete végéig meghívták az osztálytalálkozókra. A temetésére külön busszal jöttek el tisztelői.
A tanítás mellett az ELTE- járt matematika tanári szakra. Etyeken megszervezte az általános iskola esti tagozatát, majd elvállalta a sportkör elnökhelyettesi feladatit. Etyekről bünetésképpen került Csákvárra mivel nem volt hajlandó elfogadni a megvádolt iskola igazgató kollégájának a helyét.
Csákváron iskola igazgató helyettesként az iskolatelevizióval lévő kapcsolataival is az oktatás nevelés szinvonalának javítását igyekezett előmozdítani. Megszervezte a hiányzó 7 -8 osztály elvégzését biztosító esti és levelező oktatást.
Később egy mezőgazdasági technikum beinditását szervezte meg, ahol 4o csákvári fejezte be érettségi bizonyítvánnyal tanulmányait. Emellett zöldség-gyümölcstermelő szakmunkásképzőt is szervezett.
Csákváron kötött házasságot 1959 évben. Két gyermekük született.
Fotószakkört szervezett az érdeklődők részére, melyet közösen végeztek Szabó László Vilmos tanár barátjával akivel aztán később 2000-ben egyszerre kapták meg a Csákvár diszpolgára címet. (Szabó tanár úr posztumusz.)
Szabadidejében vizsgázott idegenvezetőként dolgozott.
1964.-ben kinevezeték a Csákvári általános iskola igazgatójának, melyet személyi ellentétek miatt nem fogadott el, s így került Vértesboglárra igazgatóként.
1969-ben Bicskére a Járási Tanács Művelődésügyi Osztályára helyezték gazdasági felügyelőnek.
1970.ben januárjában kirendeleték Csákvárra a megüresedett tanácselnöki helyre megbizott tanácselnökként.
unkásséga alatt 1971-ben nyerte el Csákvár a nagyközségi rangot, majd Csákvár Nagyközség Tanácsa 1971-ben hivatalosan is tanácselnöknek választotta meg.
A 21 év pedagógiai munkát 21 év tanácselnökség követte. Tanácselnökként Csákváron és később a társközségekben is jelentős beruházásokat valósított meg, melyek a következők voltak a teljesség igénye nélkül:
- Csákváron a központban álló terményraktár helyén általános iskola napközi otthon kialakítása, benne iskolai könyvtárral.
- Öregek Napközi otthonának létesítése a Kultúrház melletti kis épületben, majd később ennek tovább fejlesztéseképpen a Szent István utcában a volt KIOSZ épületben egy új, modern Idősek otthona.
- A volt Református Iskola helyén nagyközségi Könyvtár létesítése.
- Rendelőintézet kialakítása jelenlegi helyén.
- 2.sz Óvoda kialakítása a volt Tsz iroda helyén. 3.sz Óvoda megépítése az Ady E.utcában.
- Új tüzoltó szertár építése, a régi helyén pedig Múzeum kialakítása.
- Sütőüzem létesítése a volt Bozory féle házban.
- Új 12 tantermes új iskola építése, Sportlétesítmény építése közös összefogással.
- Fazekas emlékház létrehozása.
- A község vezetékes vizhálózatának kiépítése és a szennyviz rendszer és tisztitótelep egy részének megépítése.
- Villanyhálózat és közvilágítás korszerűsítése.
- A község központjában a fő tér kisvárosias kialakitása érdekében autóbuszpályaudvar, rózsakert, étterem, Szolgáltató ház – lakásokkal.
- Emlékmű létesítése közös összefogással szintén község központjában.
- 1988-ban hivatalosan is aláírásra került Csákvár és Pyrbaum testvérközségi kapcsolata.
Őszintén el kell mondani azt is, hogy a felsorolt fejlesztések sokszor nem kis feszültségeket okoztak a lakosság körében, de az idő őt igazolta, hiszen Csákvár lakossága megértette, hogy értük történtek és nem ellenük ezek a fejlesztése, s ma már mindenki természetesnek tartja a meglétüket.
Itt óhatatlanul egy idézet jut eszembe Piri Levitől, mely így hangzik: Az ember végül is az, amivé cselekedeteivel teszi magát. Úgy gondolom, hogy Viszló Gyula gazdag életútja bizonyítja cselekedeteit, tetteit, melyeket soha nem Önös érdek vezérelt, hanema köz érdeke. Magasra állította mércét, nem csak önmagának hanem a munkatársainak is, mégis minden dolgozó örömmel ment a munkahelyére, mert olyan sikerélményekben volt részük, melyek arra ösztönözték őket, hogy még jobban , még elhivatottabban végezzék munkájukat. Benne meg volt ez az erő, hogy maradandó értékű munkát végzett, s mindezt úgy tette, hogy Fejér megyében Ő volt az egyetlen tanácselnök, aki nem volt párttag. Dolgoznia tehát többet kellett, az ajtókat senki nem nyitotta ki előtte. A község közszolgáltatóivalhelyi és megyei szinten is a kölcsönös tisztelet és megbecsülés volt a jellemző.
Kiemelkedő munkájáért több esetben kapott kitüntetést, többek között 1985.-ban A Munka érdemrend ezüst fokozata majd 1990.-ben Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetést kapta, mely nagy öröm , és elismerés volt számára. Mindig szerényen élt és büszke volt a nagyközség jó hírnevére. Egyszerű élete is azt bizonyítja, hogy az évtizedeken keresztül betöltött poziciója nem az egyéni meggazdagodást szolgálta, hanem a nagyközség fejlődését a lakosság szolgálatát.
A rendszerváltozáskor ment nyugdijba. Ezt követően elkezdett írni egy könyvet Csákvár modern kisvárossá válásának folyamatáról a sok nehézségről, munkáját segítő és akadályozó emberekről, arról a korról melyet már csak a történelem lapjairól ismerhetnek a fiatalok – egy tárgyszerű monográfiában és anekdotázó stílusú novellákban, hogy sokszor milyen apró, vagy éppen humoros dolgokon múlt a település fejlődése.
Munkái közül ez az egy maradt befejezetlenül. Viszló Gyula 2008. augusztus 20-án meghalt Emlékét a családján kívül sokan őrzik.
Sólymosi Béláné Irénke