Kovács László Pál élete
Egy szép tavaszi napon Egyesületünk ellátogatott Schmidt Mártonné Rektor Piroska nénihez. Elhatároztuk, hogy megelevenítjük az édesapja számára a Vértes Múzeumban berendezett emlékszobát. Az idõs hölgy így mesélt községünk elsõ posztumusz díszpolgáráról:
Kovács László Pál 1894. január 18-án született Bicskén, a Kovács család elsõ gyermekeként. Édesapja, Kovács Gyula kereskedõ volt, aki feleségével, Gáspár Gizellával öt gyermeket nevelt. A fiú az elemi iskolát Bicskén végezte, majd a Pápai Tanítóképzõben tanult tovább. Itt szerzett tanítói oklevelet 1913-ban. A frissen végzett tanító elõször Abán kamatoztatta tehetségét, ennek azonban rövid idõn belül véget vetett az elsõ világháború. 1914-ben besorozták katonának, és az olasz frontra vitték nagybátyjával, Kovács Lajossal együtt, aki abban az idõben Csákváron volt kántor-tanító. A legkeményebb frontvonalaknál harcoltak: a fehérvári 17-esek között Isonzónál és Doberdónál. Végül hadifogságba került, de ott sem csüggedt el. Tanító végzettségű katonatársaival zenekart alakítottak. 1915-ben hazatért a frontról, mint cserefogoly, mivel fertõzõ májgyulladást állapítottak meg nála. Rövidesen meggyógyult, és Tinnyére került tanítani. Közben gyakran hazalátogatott Csákvárra a nagyapjához. Mivel nagybátyja a fronton elesett, és a helyi kántortanító állás megüresedett, megpályázta és elnyerte a pozíciót. (Jóval késõbb, 1931-ben Laci bácsi felkerekedett a testvérével, hogy megkeresse a fronton elesett nagybátyja sírját. Kerékpárral tették meg az utat Olaszországig. Sajnos nem találták meg, valószínûleg tömegsírban nyugszik.)
1919-tõl kétszeresen is új idõszámítás kezdõdött a csákvári pedagógia történetében, és egyúttal Rektor Laci bácsi életében: nemcsak új helyre került, hanem ráköszöntött a szerelem is. Egy bicskei tanító gyűlésen ismerkedett meg késõbbi feleségével, Szalay Máriával. Az udvarlás hosszúra sikerült: 1927-ben házasodtak össze. Csákváron két tanerõs iskola mûködött, a másik tanítói állást az ifjú asszony pályázta meg és nyerte el. 1930. május 13-án született meg elsõ gyermekük, Piroska. Õt követte 1932-ben ifjabb Kovács László, 1934-ben pedig Kovács Pál Lajos. A kis család a mai Kálvin Idõsek Otthona helyén álló tanítói szolgálati lakásban lakott. Piroska néni szívesen emlékszik vissza arra az idõre, amikor még kisgyermekként játszott két testvérével. Még egy anekdotát is megosztott velünk: „A családban megoszlott az anya és a pedagógusnõ szerepe. A legkisebb fiú, Pali nagyon anyás természetû volt. Nyugodtan játszott, míg édesanyánk haza nem ért. Ekkor mindig rákérdezett:
– Anyuka vagy már?
– Nem, még tanítónõ – válaszolta anya.
– Akkor még tovább játszom – és játszott addig, míg az édesanyja végre aznapra letette a tanítói gondokat, és végre „anyuka” lett.”
Rektor Laci bácsi volt az iskola vezetõje, és egyúttal a református egyház kántora is. Tanítóként következetes szigorral és határtalan szeretettel nevelte a nebulókat. Hitvallása szerint a fegyelmezés az egyetlen út a sikeres neveléshez. Köztiszteletben álló ember volt Csákváron, és mindenki megemlegeti, hogy tanítóként is mindenki elõtt kalapot emelt és elõre köszönt. Ez a mai generáció számára is példa értékű. Tanítványai közül néhány tehetséget maga fedezett fel. Csányi László például Laci bácsitól kezdett zenét tanulni, tanítóként õ adta a kezébe az elsõ hangszert, a hegedût. Piroska néni így emlékszik vissza: „Csányi Laci elõször nagyon szégyellte a hegedűt. A többi gyerek azzal csúfolta, hogy viszi a kis koporsót, mivel a hegedűtok arra hasonlított. Késõbb már nem foglalkozott ezzel, megszerette a zenét, és örülök, hogy erre édesapám kezdte tanítani.” Rektor Laci bácsi nagyon sokoldalú mûvészeti tevékenységet folytatott. Több hangszeren játszott, emellett színdarabokat tanított csákvári fiataloknak. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a „Cigány” volt. A színjátszás mellett a zene is végigkísérte a kántor-tanító életét. Kántori tevékenysége mellett csákvári dalárdát alapított mintegy 70 fővel.
Az önkéntes munka is része volt Rektor Laci bácsi életének, aki úgy gondolta, ezzel példát mutat nemcsak a felnövekvő generáció, hanem a község felnőtt lakossága számára is. A Hangya Szövetkezetben folytatott tevékenysége volt a legismertebb, de az erejéből még olyan ad hoc segítségre is futotta, mint az első csákvári takarékszövetkezet alapjának a kiásása! Tanítóként talán az országban is egyedülálló volt az, hogy lapátot ásót ragadott azért, hogy az első csákvári pénzintézet mielőbb megnyithassa kapuit. Egyszer egy tanfelügyelő meg is kérdezte tőle: „Hogyan lehet ennyi önkéntes munka mellett a tanítói feladatokat is maradéktalanul ellátni?” Ő így válaszolt: „Kitartó szorgalommal minden kötelezettségének eleget tud tenni az ember.”
A Vértes Múzeum létrehozásának gondolata tanítói munkássága idején fogalmazódott meg Laci bácsi fejében. A szanatóriumi vízvezeték ásása közben találtak rá az első római kori leletekre. Laci bácsi összegyűjtötte értékes régiségeket, majd átadta a Fejér Megyei Múzeumnak. Ezen felbuzdulva elkezdett helytörténeti kutatásokat végezni a lakosság körében is, akik nagyon szívesen támogatták törekvéseit. Először csak céh ládákat, céh zászlókat, tanonckönyveket gyűjtött, később a rokkától kezdve a mángorlófáig és a földműves eszközökig mindenféle dolog érdekelte, amelyek a régmúltat idézték. A csákvári fazekasság múltjának felderítését szívügyének tekintette. Több csákvári műemlék létrehozása is a nevéhez fűződik, a talapzatukhoz a vértesszentkereszti apátság romjaiból hozatott köveket.
A mai múzeum épülete eredetileg tűzoltó szolgálati lakás és tűzoltósági épület volt, melyet 1963-ban a Nagyközségi Tanács múzeum céljára ajánlott fel, és a gondnoka Rektor Laci bácsi lett. Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a helytörténeti múzeum! Állandó kiállítást szervezett a saját maga által korábban összegyűjtött anyagból, ezzel példát mutat nemcsak a felnövekvő generáció, hanem a az első magángyűjtemény, amelyet múzeumnak nyilvánítottak. Mindeközben a Kovács család élete is újabb fordulatot vett: lányuk férjhez ment, a fiúk megnősültek, és jöttek az unokák. Rektor Laci bácsi a tanítói állásból 1948-ban, az egyháztól pedig 1959-ben ment díjba. Nyugdíjazása után is tevékenykedett: változatlanul gyűjtötte a csákvári helytörténeti emlékeket. 1973-ban beteg lett, és augusztus 31-én elhunyt.
Halála után is él az emléke. 1989-ben, a múzeum fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából Csákvár tanácselnöke, Viszló Gyula leplezte le az első emléktáblát, amit Laci bácsi tiszteletére állítottak. A Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület pedig a helytörténeti múzeum felújítása után az első állandó kiállítást Laci bácsi tiszteletére rendezte be az egyik helyiségben. Piroska néni is úgy érzi, édesapja lelke-szelleme mindig ott fog lebegni Csákvár felett, és az ő életét is végigkíséri: „A férjem sokáig nehezményezte, hogy ha azt mondták az utcán: Schmidt Mártonné, csak néhányan tudták, kiről van szó, de a Rektor Piroskáról rögtön mindenki tudta, kicsoda. Persze nem igazi neheztelés volt ez, hiszen ő is nagyon szerette az édesapámat. Később már azt sem furcsállta, hogy ha a gyerekeinket meg kérdezték, kinek a fia-lánya, azt mondták: a Rektoréké!”
Katonáné Dr. Venguszt Beatrix