Fafaragás

Meg kell adni a fának a következő életet

faragas01A csákvári múzeumot működtető Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület idén is tartalmas programokkal várja az érdeklődőket. Ezúttal a régi mesterségek bemutatásáról szóló programsorozatot kínálnak, melynek első előadását február 6-án rendezték meg a fafaragás témájában.

A jelenlévő érdeklődők maguk is kipróbálhatták saját fafaragó tehetségüket egy díszes virágkaró elkészítésével, melyhez az alapanyagot Fehér Imre csákvári asztalos szolgáltatta.

“Az előadás kezdetén az Egyesület két programfelelőse, Kunstár Béla és Bodrogai Gyuláné tartott egy-egy rövid témafelvezetést. Ezután átadták a stafétát Vidermann Lászlónak, akit nemcsak Csákváron, hanem a környező településeken is ismernek fafaragó tehetsége révén. Több munkája jutott már el Franciaországba, Horvátországba, Ausztriába és Németországba. A legszívesebben arra emlékszik vissza, hogy a csákvári önkormányzat megrendelésére kifaragta a község címerét, és ezt vitték el ajándékba Finnországba.

– Már gyermekkoromban is érdekelt a fa megmunkálása – mondta el a mester. – Nagyon érdekelt a rajz és a festés is, de ez volt az a művészeti ág, ami igazán megragadta a fantáziámat. Talán onnan ered, hogy nagyon szerettem az erdőbe járni, és kisgyermek koromtól kezdve mindig volt bicska a zsebemben, amivel bármikor elkezdhettem a farigcsálást. Nem volt tanítóm, hanem a magam útján tanultam. A saját magam által készített szerszámokat használom. Természetesen van vésőm és fakalapácsom, de a legpontosabb elővájáshoz használt kisvésőmet például egy békebeli csavarhúzóból készítettem. Azokat az anyagokat, amelyeken dolgozok, a tűz elől mentem meg. Meg kell látni az anyagban, mi lehet belőle, meg kell adni a fának a következő életet. Ha ezt meg tudom tenni, máris adtam valamit az utókornak.

László azt is elmondta, hogy az ihletet a vértesi erdőben tett sétáin látottak adják.

– Az első komolyabb darab, amit készítettem, a Vértes Lóállástetőjéhez vezető kifordult lépcsőfokból készült. Harminc éves lehettem. Mentem felfelé, és megláttam ezt a hasábszerű fadarabot. Hazavittem, és addig ügyeskedtem rajta, amíg egy mellszobor figura lett belőle. Ekkor határoztam el, hogy komolyabban fogok foglalkozni a faragással. Az erdőben tett sétáimon sok mindent látok, ez megragad bennem, és hazaviszem az élményt a műhelybe. Itt van például ez a kép – mutat egy muflonokat ábrázoló faragványra. – Egyik hajnali sétám alkalmával láttam két muflonkost, ahogyan ballagtak felfelé a hegyen. Hazaértem, lerajzoltam, körbevéstem és kifaragtam.

Arra a kérdésre, hogy mit nyújt számára a fafaragás tevékenysége, így felelt: “Egyrészt emberi értékeket adott nekem felnőtt koromra, mivel kitartást és koncentrálást követelő munka. Másrészt kikapcsolódás, ami a mai rohanó, stresszes világban mindenki számára fontos. Az ihletadó séta és az ezt követő faragó munka kizökkent a mindennapok kerékvágásából. Öröm számomra, hogy a szabadidőmet értelmes és hasznos elfoglaltsággal töltöm.”

Katonáné Dr. Venguszt Beatrix